Magyar Péter, a piromániás tűzoltó benzinnel locsolta fel az Európai Parlamentet

Belekollárkingázott a magyar vasútba. Varga Mátyás Zsolt írása.

Erős, tudományos érv szokott lenni a „reprezentatív felmérés”, amit én már akkor sem értettem, amikor ez először jelent meg Magyarországon.
Heisenberg és Bohr közös munkásságának eredményeként született meg a kvantummechanika egyfajta értelmezése (koppenhágai interpretáció), amely szerint egy részecskének vagy a helye, vagy a sebessége határozható meg.
De abban a pillanatban, hogy ezt megmérjük, befolyásoljuk a kapott értéket.
Bölcsészként ebből annyi érthető meg, hogy amennyiben egy rendszer elemeit megmérjük, azzal óhatatlanul bele is nyúlunk.
Valahogy így képzelem el a közvélemény-kutatásokat; ez is az oka annak, hogy különböző cégek foglalkoznak ezzel, és meglehetősen gyakran közzé is teszik az eredményeiket. A „ha most vasárnap lennének a választások” című elemzések egy hipotetikus feltételezésből indulnak ki, tehát eleve mossák kezüket,
hiszen most vasárnap nem lesznek választások, és emiatt nem is ellenőrizhető a jóslat beteljesedése.
A közvélemény-kutatások olyanok, mint az Isten létéről folytatott vita. Vannak vallások, elméletek, érvek, filozófiai megközelítések, statisztikák, valószínűségek, pedig a dolog objektív, és az egyenlenek egyetlen gyöke van: vagy van, vagy nincs. Azonban nem tudjuk, egészen a legvégső pillanatig, amikor kiderül – és akkor már nem tehetünk semmit. Ilyen a választás is. Hihetjük, hogy a Fidesz vezet, esetleg a Tisza, öt százalékkal, tízzel, minden választókerületben; a Mi Hazánk és a DK bejut vagy sem, ezekről olvashatunk kimutatásokat, cikkeket, elemzéseket,
de bárki bármit mond, a tényleges szavazatok már léteznek, csak még nem adták le őket.
Illetve, utalva Heisenberg részecskéjére, a folyamatos mérésekkel talán mégis módosítjuk a számokat.
A közvélemény-kutatások közzétételekor általában az örül és tartja hitelesnek a mérést, akinek kedvez. Akinek nem, az rögvest csalást, pontatlanságot és megannyi példát emleget, amelyek mind-mind rácáfoltak az előzetes adatokra. (A 2002-es magyartól Trump első győzelmén át a tavalyi román elnökválasztásig elég nagy melléfogások tanúi lehettünk.)
A kívülálló számára ez még a meteorológiánál is megbízhatatlanabbnak tűnik.
Az időjárásnál legalább a pillanatnyi állapotok megállapíthatók és mérhetők (hány fok van, esik-e az eső), csak a kilátások változhatnak rengeteg összetevő eredőjeként.
A közvélemény-kutatás is elvileg egy létező pillanatot mér meg (hiszen adott percben van x ilyen, y olyan, z bizonytalan stb. szavazó), ami objektív kell hogy legyen. Mégis, ahány intézet, annyi válasz. Valamelyik szükségszerűen téved, vagyis rossz munkát végez. Általában mindegyik, mert telibe senki sem találja az eredményt. Négyévente van kontroll, addig bármit lehet mondani, jóllehet ez nem filozófia vagy irodalom, hanem kőkemény tény.
Erős, tudományos érv szokott lenni a „reprezentatív felmérés”, amit én már akkor sem értettem, amikor ez először jelent meg Magyarországon.
Az 1990-es választások előtt sokat politizáltunk az egyetemen. Valamennyien azonos városban éltünk, életkorunk, iskolai végzettségünk, érdeklődésünk nagyon hasonló volt, mégis akadt köztünk MDF-es, fideszes, kereszténydemokrata, SZDSZ-es, zöldpárti, még kisgazda is. Vagyis attól függően, hogy a reprezentativitást biztosító sok egyforma egyetemista közül kit szólít meg a kérdezőbiztos, gyökeresen eltérő megoldásra jut.
A közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra hozatala alapvetően több célt szolgál:
először is legitimál egy olyan céget, aminek, mint láttuk, az égvilágon semmi értelme, hiszen munkája bizonyítottan hamis eredményre vezet.
Másrészt hiszterizálja a közéletet: akinek kedvez, annak a szerotonin szintjét emeli, akit sújt, azt dühíti, kétségbe vagy apátiába ejti. Harmadrészt befolyásol: a győzteshez húzás, az esélytelenektől való menekülés, de akár a mozgósítás vagy éppenséggel visszafogás attitűdjét kiváltva igenis módosít a részecskék mozgásán, illetve helyzetén.
Pár napja kijött egy felmérés, amely szerint a Tisza Párt már 15 %-kal vezet a Fidesz előtt. Az afféle történet- és politikafilozófiai kérdéseket most mellőzzük, hogy
miként lehet 50 % feletti támogatottsága egy pártnak, amely alig egy éve létezik, nincs – de legalábbis nem ismerhető – gazdasági-külpolitikai-kulturális vagy bármilyen egyéb programja, jószerivel egyetlen fura identitású, kétséges múltú és zavaros erkölcsű emberből áll, és akiket rajta kívül megismertünk közülük, azok sem karizmatikus szakértő szent héroszokként mutatkoztak.
Mindenesetre a „felmérést a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet készítette június 3. és 7. között, országos, reprezentatív, 1000 fős mintán”, tehát – különösen a fentebb írtak figyelembevételével – nem lehetnek kétségeink a pontosságát illetően...
Szerencsére – amint ezzel a megjegyzésével magát a magyar történelembe beíró Kovács László megfogalmazta –
nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.
Vagyis azt kell elérni, hogy az emberek (részecskék) függetlenül attól, hogy Hann Endre vagy Heisenberg éppen megméri-e őket vagy sem, saját sorsukat (valamint családjukét és nemzetükét) tudják-e felelősen úgy alakítani, hogy ne verjék a fejüket a falba, mint 2006 után (vagy az amerikaiak 2020 után, vagy Jeruzsálem Barabást kiáltó népe nagypéntek után), hogy
uramisten, mit csináltunk.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Belekollárkingázott a magyar vasútba. Varga Mátyás Zsolt írása.
(Nyitókép: MTI/Beliczay László)
Ezt is ajánljuk a témában
Tudta ön, hogy ma Magyarországon zászlót csak fideszes magszavazó lengethet? Nem? Pedig a közel egymillió polgár által követett influenszer is megmondta.
Ezt is ajánljuk a témában
Árad a vidékizés, a parasztozás, a lenézés – árad az ellenzéki szeretet. Szilvay Gergely írása.